Történelem
A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint 70 000 éves, paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek.
Kevés olyan település van Európában, amelynek történelme olyan távoli időkre nyúlik vissza, mint Miskolcé. A belvárosban kerültek elő azok a leletek (ún. Bársonyházi szakócák), amelyek először bizonyították az őskori ember jelenlétét 
Magyarországon.
Miskolc belterületén (Mindszent tér) egy eszközkészítő műhelyt, az Avason pedig kovakőbányák maradványait is feltártak. Ezek alapján feltételezhető, hogy a kultúra igazi településközpontja Miskolc területén lehetett, az Avas hegy pedig a környékén (Bükk hegység vidéke) élt őskori nép-csoportok kovabeszerző helye volt.
Az újkőkorban ( Kr. e. 55002300 ) Miskolc és környéke folyamatosan lakott volt. A réz- és a bronzkor (Kr. e. 23001200) kevés változást hozott a bükki kultúra embereinek fegyver- és házi eszközkészítésében. Mivel a réznek bronzzá ötvözéséhez ón vagy antimon alig található erre, továbbra is a kovaeszközöket, illetve az obszidiánt használták. Miskolc vidékét a bronzkorban is sűrűn lakták.
Első ismert lakói a kelta gotinok, de a honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.
A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.
Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult.
1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.
A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-ától március 15-éig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye, mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlésének otthont adó épület a Városház téren Több fontos épület a 18. és 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek.
Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton is és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg. Miskolc volt az 1886-os közigazgatási rendezés után a Trianon előtti Magyarország egyetlen városa, mely rendkívül dinamikus növekedésének köszönhetően rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá tudott átalakulni 1909-ben.
A trianoni békeszerződés után Miskolc Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye székhelye lett. Ebben az időben a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – mely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében.
Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadsereg december 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.
1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven.
Az elkövetkezendő évtizedekben a város a Debrecennel folytatott örökös versengésben az ország második legnagyobb városa lett, az 1980-as években több mint 200 000 lakossal. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót. Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként.
A 2000-es évektől folyamatos fejlődés figyelhető meg a városban, amivel az acélváros mítoszról a kultúra és turizmus városává válna Miskolc. A népesség viszont továbbra is csökken: 2008-ban már csak 171 ezren laktak a városban.
2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg, maga mögé utasítva ezzel Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.
2008-ban a Kultúra Magyar Városa díjjal jutalmazták a várost.
forrás: www.miskolc2010.hu , wikipedia.org
Statisztika
Földrajzi koordináták: északi szélesség 48,5', keleti hosszúság 20,46'
Terület: 84.156.918 m 2
Népsűrűség: 21,71 fő/hektár
Állandó lakosságának átlagéletkora: 39,1 év
Tengerszint feletti magasság: 130 m
Átlagos évi középhőmérséklet: 9,7 C°
Átlagos évi csapadékmennyiség : 576 mm
A város hosszúsága: 27,5 km, szélessége: 10 km
A város állandó népessége: 172 855 fő
Belterületi utcák száma: 1036
Belterületi úthálózat hossza: 519.368 m
Belterületi úthálózat kiépítettség mértéke: 77,0%
Legek Miskolcról
A város
legrégebbi épülete: Avasi templom, alapjai árpádkoriak
legelőször említik: 1173. Gesta Hungarorum
legmagasabb épülete: Szentpéteri kapu 70. toronyház, 65 m
legmagasabb építménye: Fűtőmű kéménye, 150 m
műemlékeinek száma: 70
Amiben a város első volt:
Első magyar nyelvű kőszínház itt épült 1823-ban.
Itt állították fel az első köztéri Kossuth szobrot 1898-ban.
Itt létesült az ország első 8 osztályos általános iskolája.
Ami a városban egyedi:
Barlangfürdő
Mésztufa barlang Lillafüreden
Őskohó, ipartörténeti műemlék
Görögkeleti templom és Ortodox Egyházi Múzeum a Deák téren
Az ország második legnagyobb zöldterülettel rendelkező városa
Miskolc címere
Miskolc címerét az addigi középkori pecsétek alapján tervezték 1909-ben, mikor Miskolc tövényhatósági városi rangra
emelkedett.
A címer leírása:
Álló csücsköstalpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett
koronázó palástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorong övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában
ezüst keresztes arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar
hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt,
baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Az arany
arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé
forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja.
forrás: www.nemzetijelkepek.hu